A MH. 24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóalj rövid története.

      A zászlóalj jogelődje 1949. április 1.-én alakult meg a 2. önálló lövészzászlóalj átszervezésével felállított 1. páncélos felderítő zászlóalj néven. Ugyanazon év őszén újabb szervezeti változtatásokat hajtottak végre a Magyar Néphadseregben, amely az 1. páncélos felderítő zászlóalj számára is változásokat jelentett. MN 6324-es fedőszámon, a 83. felderítő zászlóalj elnevezést kapta. Az 1. páncélos hadosztály alárendeltségéből a 7. gépkocsizó lövész hadosztály alárendeltségébe került. A fegyverzeti anyagok és a technikai eszközök a már említett 2. önálló lövészzászlóalj esztergomtábori bázisáról kerültek átcsoportosításra, az újoncok behívása az északi területről történt (Pilis-Pétervásár).

      Békehelyőrségei az említett időszakban: megalakulásakor Esztergomtábor illetve Piliscsaba, majd Pétervásár, 1950-51-ben a miskolci Bocskai laktanya, 1951-55-ben az esztergomi laktanya (ezen belül a kanonoki épület, az esztergomtábori öreg laktanya, majd a Damjanich Laktanya), 1956-60 között a gyöngyösi Táncsics laktanya, majd 1961. szeptembertől a Hatvan-Nagygombosi laktanya.

      A 83. felderítő zászlóalj 1950-ben és 1952-ben tiszti és tiszthelyettesi állományának részleges átadásával vett részt a 12. valamint a 2. felderítő zászlóaljak felállításában.

      1956  októberében a felderítő zászlóalj Gyöngyös helyőrségben tartózkodott.

Az első felderítő képzést 1950. november 1. –én kezdődött. Az éves kiképzési feladatokat az elöljáró szabta meg, az óra és tárgykör elosztását a felderítő csoportfőnökség határozta meg. A kiképzési év nyári (május 1.- október15.) és téli kiképzési időszakokból állt. 1955-ig a nyári kiképzés tábori körülmények között történt, m,ajd ezt követően felállították a 2-4 hetes kihelyezéseket.

      Az állományt 5-ös norma alapján látták el. Ez napi lebontásban ezekből állt: 160 gramm hús, 5 gramm szalonna, 20 gramm zsír és 600 gramm kenyér. Hentes árú akkor még nem szerepelt a normában, így reggelire, ebédre egyaránt levest kellett főzni.1957-től reggelinél eltörölték a levest, helyette felvágottat, sajtot és vajat biztosítottak.

Az 1960-as évek elején megkezdődött a zászlóalj technikai eszközeinek felváltása korszerűbb eszközökkel, melynek eredményeként a felderítő századok fő technikai eszköze a BRDM lett. Megjelentek az R-20 és R-30-as vezetékes híradó eszközök, megkezdődött a szovjet gyártmányú kézifegyverek lecserélésének előkészítése.

      1962-ben került felállításra a mélységi felderítő szakasz, melyet a következő évben századdá fejlesztettek; ekkor kezdődött meg a mélységi képességek kialakítása, amely napjainkig meghatározza a zászlóalj arculatát.

Eger (1963-2007)

Az 1963 nyarán végrehajtott átszervezések során a felderítő zászlóalj korábbi hadrendi száma megszűnése után az MN 3855-ös hadrendi számot kapta valamint ekkortól használja a 24. felderítő zászlóalj elnevezést. Szintén abban az évben helyőrségváltást hajtott végre. A békeállomáshelye az egri Dobó István laktanya lett a következő 44 évben.

Az új helyőrségben megkezdődött a 24. felderítő zászlóalj újjászervezése, amely nem csak állománytáblája alapján, hanem anyagi–technikai téren is minőségi fejlődést jelentett az alakulat számára.

Rendszeresítésre kerültek az AK-63M és AMD-65M gépkarabélyok, RPG-7-es kézi páncéltörő fegyverek, PA-63M pisztolyok valamint különböző éjszakai irányzékok (NSZP-2, PPN-2). Az egyik felderítő század PT-76-os úszó harckocsikra lett átfegyverezve (korábban BRDM-ek voltak rendszerben); a logisztikai támogatás hatékonyabbá tétele érdekében pedig rendszeresítésre kerültek a CS-344, CS-346 és GAZ-69-es teherautók.

Az 1970-es években bevezetésre került a napi négyszeri étkezés 2 menüs önkiszolgáló rendszerben.

A zászlóaljnál folyó munka, az anyagi-technikai eszközök fejlesztése valamint az egri helyőrségben kialakult munkafeltételeknek köszönhetően az 1960-as évek második felétől megfigyelhető, hogy a 24. felderítő zászlóaljnál folyó munka egyre gyakrabban váltotta ki a különböző szintű elöljáró szervek elismerését.

Íme, a teljesség igénye nélkül néhány példa:

Az 1965. májusban végrehajtott HM szemlén az alakulat „JÓ” értékelést kapott.

Az 1968. márciusban tartott HM „M” összekovácsolási és harcászati gyakorlat végrehajtása során „JÓ” értékelést kapott.

Az 1974. október 14-15.-én tartott MN szintű felderítő módszertani bemutató során Pacsek József vezérőrnagynak különösen jó véleménye volt a látottakról illetve az állomány felkészültségéről.

Az 1975. augusztus 6. és szeptember 6. között végrehajtásra került HM felügyeleti szemlén a V/040715/75.jkv. alapján összesítésben „JÓ” értékelést kapott.

1979-ben a zászlóalj végrehajtotta a csapatfelderítő század PSZH átképzését, melyet az elöljáró hadtest parancsnokságról érkezett bizottság „JÓ”-ra értékelt.

Az 1960-as években a sorállomány kiképzésének folytatása mellett megkezdődött a 2 éves tartalékos felderítő tisztképzés, majd annak megszűntét (1971) követően a felderítő rajparancsnoki kiképzés, amely az MN szintjén biztosította a hivatásos felderítő tiszthelyettesek képzését. Ezen kívül Egerben folyt a felderítő szakbeosztású személyek át- és továbbképzése is.

1968-ban, a csehszlovákiai események idején a felderítő zászlóalj és a 4. gépkocsizó lövészhadosztály közvetlen géppisztolyos zászlóalj állományából felállításra került a „ZÚGÓMADÁR” nevű harccsoport, melynek feladata a bevonulásban résztvevő magyar erők Budapestről induló logisztikai oszlopainak harcbiztosítása volt.

1974 tavaszán részt vett a Sajó és a Tarna menti, majd 1979-ben a Szolnok környéki árvízvédelmi munkákban.

Az 1980-as évek elején jelentős változások következtek be a MN életében, melyek kihatással voltak a 24. felderítő zászlóalj tevékenységére is. A 90/1980-as HM parancs alapján 1981. szeptember elsejétől a MN minden alárendeltjénél áttértek a 3x8 hónapos szolgálati időről a 3x6 hónaposra. Az ezzel kapcsolatos feladatokat a 0075/1981-es hadosztály parancsnoki intézkedés határozza meg a zászlóalj számára. Ezt követően tovább folytatódott az állomány felkészítése a különböző intenzitású harccselekmények felderítő biztosítására különböző körülmények között. Tovább folytatódott a MN szintű felderítő rajparancsnokok képzése, a hivatásos tiszthelyettesek felkészítése későbbi beosztásuk ellátására. A tartalékos felderítő tisztképzés –változó hosszúságú tanfolyamokkal és létszámmal- szintén végigkísérik az egész időszakot.

A zászlóalj törzs, a kiszolgáló alegységekkel valamint a behívott tartalékosokkal részt vett a „CSERHÁT-80” parancsnoki és törzsvezetési gyakorlaton. A „SOPRON-82” hadosztály harcászati gyakorlaton a 24. felderítő zászlóalj teljes személyi állománya részt vett.

Szintén 1982. május 6-június 12. között mozgósítással egybekötött magasabb HKSZ-be helyezést hajtott végre a zászlóalj, melyet honvédelmi miniszteri szemle kísért. „A miniszteri szemle célja volt a 24. felderítő zászlóalj össztevékenységének, felkészültségének, az alaprendeltetés betöltésére való alkalmasságának és készenlétének komplex felmérése, a konkrét békehelyzetének és mozgósítás utáni feltöltöttségének figyelembe vételével.” Az ellenőrzés három fázisban került végrehajtásra; a szemlebizottság a látottakat, a HKSZ okmányok naprakészségét illetve a feladatok végrehajtását „JÓ”-ra értékelte.

1983-ban rendszeresítésre került 3 darab BMP-1-es valamint 1 darab BRM-1K harcjármű. A technikai eszközök jelentős része azonban egyre rosszabb állapotban volt az elhasználódás, a fedett tároló helyek valamint a technikai kiszolgáló állomások egyre romló állapota miatt. Még ugyanabban az évben átadásra került a III.-as számú legénységi épület, amely a hivatásos tiszthelyettes képző iskolának adott otthont. A régi szenes pince (!) átalakításával pedig ifjúsági klubot hoztak létre.

A zászlóalj állománya számára problémát jelentett, hogy gyakorló ruházatuk folyamatosan elhasználódott, a központi készletből pedig nem hogy az új típusú gyakorlókkal, de sok esetben még régi típusúval sem lehetett pótolni. Élelmezés terén, a már korábban említett két választható menüből álló napi négyszeri étkezés maradt érvényben a rendelkezésre álló pénzügyi normák emelésével.

Az 1980-as évek második felében megkezdődött a tudományos munka a zászlóaljnál. Amint arra korábban is utaltam az egri helyőrségben kialakult stabilitás, a nehézségek ellenére is biztos munkafeltételek valamint a parancsnoki állomány igénye és fogékonysága a fejlődésre lehetővé tették a kutató tevékenységet. Ezek közül a Honvédségi szemlében megjelent két cikket emelnék ki: Gréczi Sándor őrnagy: Gondolatok a felderítő tisztes képzésről illetve Esztári Ferenc őrnagy: Alegységek, felderítő szervek felkészítése a főbb felderítési módok és harccselekmények végrehajtására.

1987-ben a 00771/1986 sz. „RUBIN” feladat keretében több lépcsőben különböző szervezeti változások léptek érvénybe a MN-ben, melyek hatással voltak a 24. felderítő zászlóaljra is. Ennek keretein belül az MN 5328-as fedőszámú 67. felderítő zászlóalj beolvasztásra került a 24. felderítő zászlóaljba. Az új szervezeti struktúrára történő áttérés során sikeresen végrehajtották a kijelölt feladatokat. Problémaként jelentkezett a hivatásos állomány lakáshelyzetének megoldatlansága, valamint a technikai eszközök hadrafoghatóságának növelését nem sikerült megvalósítani.

Az átszervezések során a 24. felderítő zászlóalj anyagi technikai eszközök terén is fejlődésen ment keresztül. Más alakulatoktól átvett 40 darab PSZH-t, 17 darab RÁF különleges gépkocsit valamint nagy mennyiségű különböző típusú kézifegyvereket. A fejlesztések során a korábbi 6 ÖFJ számát 12-re, a 6 FCS számát 9-re növelték, valamint felállításra került a RÁF század.

A tudományos tevékenység, a gyakorlati tapasztalatok továbbfejlesztése mellett kialakult az egri laktanya és a felderítő zászlóalj jellegzetes hangulata és varázsa, amely mindig is a 24-esek sajátossága maradt. Ennek legfőbb jellemzője a bajtársiasság, az egymás iránti önzetlen segítségnyújtás volt - rendfokozattól függetlenül. A már korábban is említett 1982-es miniszteri szemle jegyzőkönyvének megállapítása szerint: „Magas fokú az emberekről való gondoskodás…”

Ezt követően a zászlóalj történetének 1988-89-es időszakáról nem állnak rendelkezésünkre pontos információk, a zászlóalj történeti évkönyvek nem tesznek említést az adott időszak eseményeiről.

Az 1990-es évek elejétől kezdve jelentős változások következtek be a Magyar Honvédség (MH) életében. Ez nem csak a korábbi szövetségi rendszer megszűnését jelentette, hanem a felkészülést is az önálló ország védelemre, majd később a csatlakozási folyamatok megkezdését; belépést a NATO-ba. A 24. felderítő zászlóalj alaprendeltetése továbbra is változatlan maradt: felderítő alegységek felkészítése és tevékenységének begyakorlása volt a legkülönbözőbb helyzetekben, felderítő adatok biztosítása az elöljáró szervek számára.

1991 augusztusában a tartalékos tiszti hallgatók felavatásával, a másodéves tiszthelyettes hallgatók kibocsátásával megszűnt a MH érdekű felderítő képzés; ezzel párhuzamosan a HM 35/1991 számú parancs alapján ünnepélyes keretek között új csapatzászlót kapott az alakulat. A csapatzászló átvételét követően a zászlóalj megnevezése a MH 24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóalj-ra változott.

Szintén az 1991-es évben megkezdődött az 1. és 2. csapatfelderítő századok feltöltése. 1991. szeptemberben a Dobó István harckocsi dandár Kalocsa helyőrségbe települt át, ezért a 24. BGFZ parancsnoka átvette a laktanya parancsnoki és helyőrség parancsnoki beosztást is. Az elöljáró erre vonatkozó parancsa alapján megalakításra került a 210. területvédelmi ezred valamint a 133. mélységi felderítő tartalékképző zászlóalj „M” előkészítő részlegei, egyúttal kikülönítésre kerültek és „M” zárolták az ehhez szükséges fegyverzeti és technikai eszközöket.

A következő évben a délszláv válság idején 119 fővel, 18 gép- illetve harcjárművel a zászlóalj részt vett a déli határszakasz megerősítésében. A kijelölt állomány a feladatát sikeresen végrehajtotta, majd visszatért az egri Dobó István laktanyába.

1993-ban a zászlóalj kijelölt állománya részt vett a „KUNSÁG-93” gyakorlaton, ahol a résztvevő állománynak már lehetősége volt nem csak elméletben elsajátítani, hanem a gyakorlatban is alkalmazni a MH új Harcszabályzatában foglaltakat. Az adott évben megrendezett háromtusa bajnokságon harmadik, a járőrbajnokságon első helyezést ért el a zászlóalj csapata. 1994-ben felderítő összevonás keretében (a 3. KK minden felderítő alegysége képviseltette magát) egy felderítő csoport az MH más alegységeivel közösen Tatárszentgyörgy mellett hajtott végre lőgyakorlatot, melynek fő célja a felbukkanó és a mozgó célok önálló felderítése és leküzdése volt. A kiképzési foglalkozások közül különösen nagy hangsúlyt kapott a vízi-, az ejtőernyős- és a hegyi-kiképzés. A különböző MH szintű sportversenyeken a katonai háromtusában harmadik, a járőrbajnokságon második helyezést ért el a zászlóalj csapata.

1999. márciustól júliusig a zászlóalj jelentős erőkkel vett részt a „VÍZESÉS” feladatban ahol az ország déli határszakaszainak megerősítését látták el.

A zászlóalj harcjármű vezetői állománya a PSZH vezetői kiképzést Debrecenben, a BTR-80-as vezetési gyakorlatokat Hódmezővásárhelyen hajtotta végre.

A ’90-es évek sok szempontból a folyamatos tanulás és gyakorlás időszaka volt, hiszen a Partnerség a békéért program, majd a NATO csatlakozás előszobájában mind fontosabb lett, hogy a zászlóalj katonái ismerjék és képesek legyenek alkalmazni az új típusú harceljárásokat. Ennek kapcsán megkezdődött az együttműködés nemcsak a szomszédos szintén a NATO-ba igyekvő országok hadseregeivel, hanem különböző nyugat-európai csere kiképzésen vehettek részt a zászlóalj katonái, majd miután hazatértek megszerzett tudásukat igyekeztek átültetni a magyar gyakorlatba, úgy hogy a beosztottak és a zászlóalj egésze minél többet profitáljon belőle. A BGFZ állományából meglehetősen magas azoknak az aránya, akik különböző külföldi tanfolyamokon vettek részt. Számunkra különösen hasznos, hogy ezeken a felkészítéseken nemcsak a tiszti és tiszthelyettesi, hanem a tisztesi állomány is részt vett.

2003-tól évente Romániában, hegyi- és szakharcászati kiképzést hajt végre a zászlóalj állományából 25 fő. Szintén ekkortól, éves rendszerességgel szeptember-október hónapban 14 kiképzési napban felderítő és ejtőernyős közös szakharcászati kiképzést hajtottunk végre a Romániából érkezett erőkkel.

2004-től minden januárban és februárban, 10 napos felderítő kiképzést hajtottunk végre Franciaországban; a viszontlátogatásokra az említett évek novemberében került sor Egerben.

A fentiek alapján megállapítható, hogy éves szinten kb. a zászlóalj állományának egyharmada vett részt különböző nemzetközi felkészítéseken, ami MH viszonylatban majdnem egyedülállónak tekinthető.

NATO tagságunkból adódóan elsősorban a németországi és az Egyesült Államokban végrehajtott különböző felderítő, ranger stb. tanfolyamok minden szempontból nagyon hasznosak a teljes személyi állomány részére.

1997-től katonáink megkezdték a részvételt a különböző nemzetközi missziókban, amely a Sínai-félszigeten és ciprusi ENSZ csapatok kötelékében került végrehajtásra, majd ezt követték a balkáni, iraki, afganisztáni stb. szerepvállalások. A zászlóalj tiszt, tiszthelyettes állományából többen teljesítettek 3 éves szolgálatot NATO törzsben, az ő tevékenységükről is elismerően nyilatkoztak parancsnokaik.

A társadalmi kapcsolatok és a 24. BGFZ kapcsolata is új irányt vett a ’90-es években. Folyamatos, jó kapcsolat alakult ki a Honvéd Hagyományőrző Egyesülettel, a helyőrség jogelődjével a Magyar Királyi 14. Dobó István Honvéd Gyalogezred nyugállományú tagjaival. Az Egerbe látogató különböző katonai delegációk (pl.: belga, francia) - valószínűleg a profizmusnak és a vendégszeretetnek köszönhetően - szintén mindig szívesen látogattak el a helyőrségbe.

Az ezredfordulót követően az zászlóalj részt vett több MH szintű gyakorlaton is, ezek közé tartoznak –a teljesség igénye nélkül- a „DELTA-2001”, a „SZABLYA-2002”, a „BEVETÉSI IRÁNY 2005”, a „SOMLYÓI FOKOS I-II.”, a „STEADFAST INDICATOR 2006” vagy a „Terrorizmus elleni harc fő feladatai” című felkészítő foglalkozás levezetése 2006. februárban az MH SZFP alárendelt szervezetei részére.

A’70-es és ’80-as évek árvízvédelmi tevékenységéhez hasonlóan a zászlóalj részt vett a ’90-es évek valamint a legutóbbi 2006-os árvíz elleni védekezésben is.

Az ezredfordulót követően, az önkéntes haderőre történő áttérésre történő felkészülés során felújításra került a gyengélkedő, az étkezde, három legénységi épület, valamint a harcjármű tárolók. Négy gyakorló téren, több mint 600 hektáros területen kialakításra került az ejtőernyős földi gyakorlópálya valamint a felderítő akadálypálya.

A különböző szervezeti változások következtében a térségben található különböző helyőrségek folyamatosan felszámolásra vagy a 24. BGFZ-ba beolvasztásra kerültek. Elsőként a Dobó István harckocsi dandár, majd a Török Ignác gépesített lövészdandár valamint más kisebb szervezeti elemek és bázisok felszámolásával valamint átcsoportosításával a gyöngyösi, abasári, verpeléti, mezőkövesdi helyőrségek gyakorlóterei és üdülői (pl. Tarnamérai) a zászlóalj alárendeltségébe kerültek. A zászlóalj nagyságát, fontosságát és speciális feladatrendszerét jelzi, hogy a 3. gépesített hadosztály alárendeltségében, majd a hadosztály szervezet megszűnése után a Szárazföldi Vezérkar, majd annak jogutód szerveinek a közvetlen alárendeltségébe tartozó saját állománytáblával rendelkező önálló ezred szintű szervezetként szerepelt a hadrendben.

Az alakulat parancsnokai

A zászlóaljnak megalakulásától annak felszámolásáig tizennégy parancsnoka volt.

1948-1949       Varsányi Sándor százados

1949-1951       Tímár János százados

1951-1952       Gál János százados

1952-1953       Juhász József alezredes

1954-1957       Dr. Bognár Károly ezredes

1957-1958       Lapsányi Ferenc őrnagy

1959-1961       Zavati Lajos alezredes

1962                Terhes Lajos főhadnagy

1963-1972       Lipniczky László alezredes

1972-1989      Czeglédy Lajos alezredes

1989-1992      Nagy István alezredes

1992-1996      Szabó Béla alezredes

1996-2000      Sillei Géza alezredes

2000-2006      Vizi Sándor alezredes

A laktanya

A XIX. század folyamán a város több pontján elszállásolt katonaságot fokozatosan a század végén épült laktanyába telepítették át, melyet később Eger város hőséről, az 1552. évi ostrom várkapitányáról, Dobó Istvánról neveztek el.

A kezdetben még Eger szélén álló épületegyüttes a város terjeszkedése révén napjainkra már a belváros tágabb környezetéhez tartozik.

Az épület fennállásának több mint száz éve alatt számos alakulatnak biztosított elhelyezést. Itt állomásozott 1945-ig Eger két házi ezrede:

a Császári és Királyi 60. Gyalogezred, majd a Magyar Királyi 14. Dobó István

Honvéd Gyalogezred,

valamint 1945. után a Magyar Néphadsereg Egerben diszlokáló több alakulata, többek között a MN 6. Gépesített Lövészezred és a 24. Felderítő Zászlóalj is.

A források alapján a katonaság az alábbi objektumokban volt elhelyezve:

– Vár,

– Szarvas kaszárnya (a II. világháborút követően lebontották),

– Rossztemplom kaszárnya,

– Tábornok ház (épült 1756–58).

Mindezek alapján szükségessé vált az egységes elhelyezés megoldása. Az előkészületi munkálatok az 1880 – as évek végén elkezdődtek. Több, abban az időben még a város határában lévő telket vizsgáltak meg: a város dél-keleti részén, mai neve Maklári hóstya, az észak-keleti részen, mai neve Rácz hóstya és a jelenlegi terület, mai neve Károly város.

A területre vonatkozó tárgyalást a város közgyűlése 1890. január 26-ra tűzte ki, mely rövid idő alatt döntést hozott, így a kivitelezés még ebben az évben megkezdődött. A Heves megyei közgyűlés az építkezés felügyeletével Keleti Izsó m. kir. mérnököt bízta meg havi 50 forintnyi tiszteletdíjért.

A bokrétaünnepély 1890. október 4-én (Dr. Kállay Zoltán főispán, Zalár József megyei jegyző / alispán/, Szederkényi Nándor országgyűlési képviselő jelenlétében) tartották. Az építkezést 1891. július 31-én befejezték, a hivatalos átvételre 1891. augusztus 21-én Grónay Sándor polgármester, 6. hadest parancsnokság, cs. és kir. Műszaki igazgatóság jelenlétében került sor.

„A vegyes bizottság” nemcsak kifogásolni valót nem talált, sőt általában

az építkezés, elrendezés, kivitel és szilárdság tekintetében legnagyobb megelégedésének

adott kifejezést.” (Forrás: Eger újság, 1891. 08. 25.)

A megyei laktanya eredetileg megépült épületei:

– „A”, „B”, „C” legénységi épületek,

– Altiszti lakóépület + vívóterem,

– Tiszti lakóépület,

– Törzs- és markotányos épület,

– Börtön épület,

– Zuhany-fürdő épület,

– Istálló, kocsifészer, szekérszín,

– Házi lövölde,

– Széntárolók, szeméttároló,

– Kutak.

Egy érdekes írás jelent meg az Eger újság 1895. 04. 20–i számában, melyben tájékoztatják a lakosságot, hogy: „ A megyei laktanya pöczegödrei és csatornái tisztítására szerződés köttetett”

A laktanya lőtere már 1895-ben a Nagy-Töviskes völgyben lévő, a diszlokálásig használt lőtér volt

A laktanyában elhelyezett alakulatok

Császári és Királyi 60. Gyalogezred

Az ezred fennállásának 120 éve alatt katonái a napóleoni háborúktól kezdve az osztrák császárság és a porosz királyság közötti csatákon, majd a terjeszkedő Monarchia Bosznia bekebelezésére irányuló haditettein keresztül egészen az I. világháborúig részt vettek a fegyveres harcokban. Zürich, Wagram, Lipcse csataterei, de Magenta, Solferinó, majd

Königgrätz, Bosznia későbbi megszállása és az I. világháború során Doberdó, Lemberg harcmezeit is áztatta katonáinak vére.

Az ezred az elsők között csatlakozott 1848 nyarán a szerveződő önálló magyar honvédséghez, és ősszel már tevékenyen vett részt a honvédő harcokban. Ott volt Pákozdnál, kivette részét az isaszegi, váci, nagysallói, komáromi győzelmekből, katonái jelen lehettek Budavár 1849. május 21-i visszavívásában.

Magyar Királyi 14. Dobó István Gyalogezred

A Horthy hadsereg részeként a II. világháborúban hozta meg a maga áldozatát a hazáért. Az 1923-ban felállított ezredet 1942. június 20-án, a Dobó téren búcsúztatták. Még abban az évben katonáinak tucatjait veszítette el az Urivi hídfőért vívott hídfőcsatában.

De az „egri” ezred a Don melletti arcvonalon az 1943 januárjában megindított

megsemmisítő szovjet támadásban is bátran helytállt. Miközben a szomszédos alakulatok összeroppantak a szovjet támadás erejétől, az ezred nem hátrált. Katonái többször hajtottak végre vállalkozásokat, melyek sikerei bátorságot öntenek a harcolókba. Olyan hőstetteket vittek véghez a katonák, melyek a harci morált döntően emelték.

Amikor a szétszakított seregtestek január 17-én megkezdték a visszavonulást, az utóvédként hátrahagyott 14. Gyalogezred fedezte a többi alakulatot. A hősies helytállás azonban nem ment áldozatok nélkül. Január 25-én erős szovjet gyalogsági és harckocsi támadás érte a visszavonulókat, és az állomány jelentős része elesett, vagy fogságba került. A túlélők gyalog vagy szánfogattal próbáltak továbbmenni, de a téli hidegben csak keveseknek sikerült a megmenekülés. A 800 fogatból csak 150 érte el a gyülekezőhelyet. A teljesen szétmorzsolódott ezred maradék állománya Kijevből indulva 1943 júniusában vasúton érkezett haza Egerbe. A számos sebesült mellett csak 99 fő tért haza teljes épségben.

MN 9591 számú 11. Tüzér ezred

és az MN 9382 számú 71. Tüzérezred

1949-től diszlokáltak Egerben, mindkettő közvetlenül a Honvédelmi Minisztériumhoz tartozott, a Honvéd Tüzér Főparancsnokság alárendeltségében. Az ezredeket az 50–es években átszervezték, önállóságukat megszüntetve beintegrálták más alakulatba.

MN 1581 fedőszámú, 6. Gépkocsizó Lövész ezred

1950-ben alakult meg és diszlokált Egerbe, a 18. Páncélos Hadosztály alárendeltségébe tartozott. Az ezred a Dobó István Laktanyában került elhelyezésre. Az 1968-as ADRIA Hadrend keretében a 6. Gépesített Lövész Ezred fedőszámot váltott, ekkor kapta a 4419-es fedőszámot. Felvette az egri várkapitány, Dobó István nevét, és ettől kezdve (mint MN

4419-es fedőszámú,) 6. Dobó István Gépesített Lövész ezred néven működött tovább.

Az ezredet, a 24. felderítő zászlóaljjal együtt a 4. Gépkocsizó Lövész hadosztály alárendeltségébe helyezték. Az 1987-ben végrehajtott RUBIN fedőnevű haderő-átalakítás során a 6. Gépesített Lövészezredet március 20-i hatállyal Harckocsi Dandárrá alakították, és a 3. Gépesített Hadtest alárendeltségébe helyezték.

MN 9655 fedőszámú 2. Önálló Vonalépítő Zászlóalj

Szintén 1950-ben került Egerbe, a Honvéd Vezérkar Hírcsoport Főnökség alárendeltségében. Később felszámolták.

MN 3855 fedőszámú 24. Felderítő Zászlóalj

1963-ban diszlokált Egerbe. 1991-ben a 24. Felderítő Zászlóalj felvette a Bornemissza Gergely nevet. A harckocsi dandár 1991 szeptemberében Kalocsára diszlokált, ezáltal a laktanya-parancsnoki és a helyőrség-parancsnokifeladatokat az egri helyőrségben maradt MH 24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóalj vette át. A zászlóalj a 2006-ban meghozott kormányzati előterjesztés és az azt követő országgyűlési határozat alapján megszűnt mint önálló alakulat. Önállóságát elvesztve, utolsókéntelhagyta a nagy múltú katona várost, Egert. Az 1004–ben alapított érsekséggel egyidős nagy múltú egri katonai jelenlét 2007 nyarára a zászlóalj felszámolásával megszűnt.

MN 7965 törzsszámú 35. Harckocsi Dandár

A Verpeléti helyőrség felszámolásával 1990-ben Egerbe diszlokált, és egybeolvadt a Dobó István Harckocsi Dandárral. Az új alakulat neve 35. Dobó István Harckocsi Dandár lett. Egy évvel később a dandár 1991szeptemberében Kalocsára diszlokált.

MH 92. (5.) Elektronikai Harcszázad

Az 1992-es szervezeti átalakítás során a felderítő zászlóalj megszűntetett RÁF századából alakult meg, négy év múlva 1996-ban Kiskunfélegyházára diszlokált, és beolvadt az MH 5. Kiskun Elektronikai Harc Ezredbe. Az ezred 2000-ben történt felszámolása után megalakult az MH 5. Elektronikai Harc Század, mely 2001 márciusában vissza diszlokált Eger helyőrségbe, majd 2004. szeptember 30-án felszámolásra került. Ezzel egy időben a MH 24. Bornemissza Gergely Felderítő zászlóaljnál új képességként megjelent az elektronikai harc felderítő képesség.