Dobó István
A 13. századi eredetű Dobó család sarja. Édesapja Dobó Domonkos, aki 1498-ban kötött házasságot Cékei Zsófiával. Házasságukból hat gyermek született: Ferenc, László, István, Domokos, Anna és Katalin. 1548-tól Zay Ferenccel együtt az aegri vár várnagya lett (1551-től Zay helyett Mekcsey István volt a másik várnagy). Dobó kapitánysága alatt folytatódott a vár megerősítése. Dobó Istvánt és két testvérét 1551-ben I. Ferdinánd király egyik szomszédjuk (Tegenyei Tamás) ellen elkövetett korábbi erőszakoskodásuk miatt fő- és jószágvesztére ítélte, ami az ostrom idején is érvényben volt, hiszen Dobó Istvánnak csak annyit sikerült elérni, hogy az ítéletet egy évre felfüggesztették.
Az 1552. évi török ostrom tette ismertté a nevét, amikor az egyenlőtlen erőviszonyok ellenére meg tudta védeni a várat. A védők létszáma körülbelül 2000 lehetett, míg az ostromló török katonák száma a korábbi 200 és 80 ezer főre való becslés helyett inkább 40 ezer fő lehetett. Az ostrom során Dobó maga is megsebesült. Dobó és a várvédők hőstettét Tinódi Lantso Sebestyén két históriás énekben örökítette meg. Dobó Déva és Szamosújvár várát kapta jutalmul I. Ferdinándtól, aki 1553-ban erdélyi vajdává nevezte ki (Kendi Ferenccel együtt) és bárói rangra emelte. 1556-ban az erdélyi országgyűlés elhatározta, hogy visszahívja Izabella királynét. Ekkor a szultáni parancsra török seregek nyomultak Erdélybe, Dobó több mint tíz hónapig védte Szamosújvárat, de mivel Ferdinándtól nem jött segítség, kénytelen volt feladni a várat. Izabella a megígért szabad elvonulás ellenére Szamosújváron bebörtönöztette, 1557-ben azonban megszökött.
Élete utolsó éveit fogságban töltötte a pozsonyi várban. Szabadulásakor (1572) egészsége már erősen megromlott. Visszatért szerednyei várába, ahol nem sokkal azután, 72 éves korában elhunyt. Testét a családi birtokon, Ruszkán (ma Dobóruszka) temették el.